Nyelvünk és népünk eredete.

A magyar nép eredete mindig is foglalkoztatta nemzetünket: mindig is törekedtünk arra, hogy megtaláljuk az őshazát, a nyelvrokonainkat. Ez a vágy minden bizonnyal abból fakadt, hogy a környező országok népei mind tudják az eredetüket, a nyelvük és a nemzetük tekintetében is, a körülöttük élők nyelvi és etnikai rokonságban vannak velük. Nekünk viszont nem egészen ismert az eredetünk.

Azt előre le kell szögezni, hogy a nyelvi és az etnikai rokonság nem azonos egymással. A nyelvünk eredetével kapcsolatban vaqnnak viták, viszont a tudomány jelenlegi álláspontja szerint a finnugor nyelvcsalád egyik ágához tartozunk, és körülbelül Kr. e. 1000-500 körül kialakult az önálló magyar nyelv. A honfoglalás során elszakadtunk törzsi rokonainktól. Annyit tudunk a honfoglalók genetikai összetételéről, hogy nagyon változatos, nyugat-eurázsiai és közép-ázsiai eredetűek voltak. Az ős-magyar nyelvre hatással voltak többek közt a csuvas török, a környező szláv nyelvek, majd később a latin és a német és újabban az angol. A nyelvi változás állandó, a környező népek nyelvének nyelvi hatása is állandó, ami alapján viszont vissza lehet következtetni, hogy finnugor nyelv a magyar, az az, hogy a nyelv szerkezetét kezdjük el vizsgálni a szókészlet helyett. A nyelvben ugyanis rendszerszerű változások vannak. Azáltal, hogy grammatikai, fonetikai szempontból kezdjük el vizsgálni a nyelvet, és a lehetséges rokonnyelveket, rájöhetünk, hogy melyekkel van a legnagyobb egyezés. Ezáltal kikövetkeztethető az, hogy kikkel állunk nyelvi szempontból rokonságban, illetve vizsgálódás révén arra is fény derülhet, hogy az alapnyelv hogyan nézhetett ki.

A nép eredetének vizsgálata ezzel szemben már nem ilyen egyszerű, ugyanis a különféle nemzetek meglehetősen összekeveredtek a hazánkban az évszázadok során. Így tulajdonképpen minden ember esetében teljesen más eredettörténetről beszélhetünk.

Szólj hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.