Jó pár évvel ezelőtt, amikor még csak ismerkedtem a sminktermékekkel, volt egy meglehetősen kellemetlen pillanatom… anyukámmal mentem valahova, úgy volt, hogy találkozunk valakikkel, vagy valami ilyesmi. Már kint jártunk a buszmegálló környékén, mikor anya elszörnyedve nézett rám, és azt mondta, hogy „Én nem megyek így veled sehova! Indulás haza, és mosd le ezt a szörnyű alapozót…!” Hát igen, akkor nagyon rosszul esett ez a stílus, de később, mikor én is láttam pár narancssárgára mázolt tinilányt a buszmegállóban, már hálás voltam anyukámnak, hogy akkor nem engedett így mutatkozni,hogy narancssárga volt a fejemen az alapozó…
Tulajdonképpen az volt a probléma, hogy nem igazán tanított senki sem sminkelni. Anya azok közé a nők közé tartozott, aki utált ezzel foglalkozni, nővérem pedig nem volt. Tehát magamnak vettem a megtakarított pénzemből olcsó sminkeket, hogy azokkal tanuljam meg, hogy hogyan is kell ezt csinálni.
Akkoriban nagyon zavart, hogy világos a bőröm. Azaz én túl világosnak tartottam, tehát úgy gondoltam, hogy „egy kis szín nem árthat” alapon a sötétebbik árnyalatok egyikét veszem meg. Aztán fel is kentem jó vastagon, és ez a látvány váltotta ki anyából ezt a reakciót.
És hogy miért csak a buszmegállóban esett le neki? Ez a második hiba, amit aznap elkövettem. Nem szabad a fürdőszoba félhomályában sminkeli, mert ott nem látszódnak annyira az árnyalatbeli különbségek. Ma már tudom, hogy az alapozót a nyakunk színéhez kell választanunk, a sminket pedig az ablak közelében kell felvinni. Magam részéről már teljesen átrendezkedtem az ablak mellé, ha sminkelésről van szó, és ezt tudom tanácsolni mindenkinek, aki még a fürdőszoba romantikus homályában próbálkozik a sminkek felvitelével.